Röviden… a szabadságról

Amikor ránk szakad, fura dolgok szabadulnak el bennünk. Nem, nem a befejezetlen rendszerváltásról beszélek, de némiképp hasonló a helyzet a járvány végeztével. Korábban is foglalkoztak vele, de most már láthatóan megkerülhetetlen: marad vagy megy, esetleg csak átalakul a home office.

 

A munkáltatók elégedettek az otthonról dolgozók teljesítményével, mégis valamennyire visszakényszerítenék őket a közös ketrecbe. Vajon miért? Kit zavar, ha egy tengerparti nyugágyból teljesít 120 százalékon? A munkavállalók 60 százaléka viszont maradna otthon és cseppet sem tart az elmagányosodástól, vagy, hogy aszociális lenne.

 

Az öszvér megoldásban heti két nap a „gyárban”, a többi otthon. (Adózási okok miatt tartósan más országból nem életszerű távdolgozni.) De gondoljuk csak végig: kevesebb bent dolgozó, kisebb irodák, kevesebb irodaház-építés, lejtmenetes ingatlanalapok, redukált tömegközlekedés… mire vezet mindez? Gondolom, erre is idézik majd a szakértők a 30 éves tanulságot: a szabadságnak ára van.

Tóth Gábor Ákos