2021. December 04. | Borbála, Barbara
Előző

Röviden… az éjszakáról...

Következő

Röviden… a klubokról...

Röviden… a nemzeti önérzetről

Bohumil Hrabal

Cseh filmesek magyar kritikájának kikockázása kapcsán jutott eszembe egy Hraballal készült interjú részlete, az írás 1993-ban jelent meg egy itthoni lapban.


 – Mikor legutoljára Magyarországon voltam… a Hungária kávéházban, ahonnan a tévéközvetítés folyt, nem azt mondták be, hogy cseh író vagyok, hanem azt, hogy magyar nemzeti művész vagyok. Talán azért, mert huszonötezer könyvet adtunk el egy szombat délelőtt.

 

– Bizony, elfogadnánk önt magyar írónak.

– Hát egy bizonyos fokig az is vagyok, mert amit a magyarok nem mernek kimondani otthon, azt én Prágában teli torokból hangoztatom. És ez az, ami sokkolja a magyarokat. Szeretnék kimondani, de nem tudják, mert nem Prágában vannak, hanem a konvenciális Budapesten.”

Attól tartok, manapság ilyen mondatokért azonnal bekéretnék a cseh nagykövetet a külügybe.

Tóth Gábor Ákos

Előző

Röviden… az éjszakáról...

Következő

Röviden… a klubokról...

Kövess minket!