Röviden… a magyar népmesékről

Talán senki nem tud olyan bársonyos szép hangon asszonyok ütlegeléséről, gyerekek háztól elveréséről, csodálatos átalakító varázslatokról regélni, mint a szép emlékezetű Szabó Gyula a magyar népmesék sorozatban.

 

Mai napig áhítattal nézem az epizódokat hétvégi reggeleken a tévében, így hát nem csoda, ha kedvet kaptam hasonlók megírásához. Legutóbbi mesém egy kisfiúról szól, aki mert nagyot álmodni, ezért tagságot szerzett egy snooker klubban.

 

Egy idő után persze kiderült, hogy nem bírja el a dákót, mi több, fel sem éri az asztalt, és nem szolgálják ki a bárban. Amitől is a kisfiú nagyon mérges lett, és úton-útfélen híresztelni kezdte, hogy a klub vezetősége diszkriminálja őt, zsarolják a magasságával/alacsonyságával, szóval a klubot át kellene alakítani az ő elvárásainak megfelelően.

 

Mire mondták neki, nem kötelező tagnak lenni. „De hiszen akkor egy senki maradok” sopánkodott a gyermek, „soha nem fogok felnőni hozzátok”. Kedves olvasó, szerinted mi lenne a tanulságos befejezés?

Tóth Gábor Ákos