Prémium Peugeot ínyenceknek

Idén nyáron négy Peugeot modell tesztelésére is lehetőséget kaptunk, így az elmúlt hetekben a márka átfogó kínálatába nyerhettek közvetlen betekintést a kedves olvasók. Az autók közül a kisebbektől (e-208) a közepeseken (e-2008, 508) át egészen a nagycsaládos méretekig (5008) kutattuk a francia alkotó szellem mibenlétét az oroszlános márkánál. Céges rendezvényre 225 lóerővel – elérkeztünk nagy Peugeot tesztünk utolsó szereplőjéhez.

Kis utánajárás is elég ahhoz, hogy világossá váljon: a Peugeot 508 sikerre lett kalibrálva, diadalmenete már lassan másfél évtizede tart. A világválság hatásait nyögve 2010-ben mutatták be az 508-at, ami nemcsak pénzügyileg volt remek húzás, hanem a 407 és 607-es modellek kiváltásával új kedvenc szedánt kapott a francia autógyártás. Mindezek ellenére az autó nem csupán egy újabb középkategóriás limuzin volt az európai piacon; egyértelmű jelzés volt arra, hogy a Peugeot magasabb státuszú ügyfeleket céloz meg. És ezt a teszthét után minden értelemben csak megerősíteni tudom…

A több hetes Peugeot tesztelések utolsó versenyzőjét már-már rutinszerűen indultam felvenni az Emil Frey parkolójából, és így utólag kimondhatom, lévén nem vagyok egy hatalmas "sedan-fan", jóval kisebb lelkesedéssel, mint amennyivel illett volna. Ezen a ponton most hagynám, hogy a képek beszéljenek helyettem (tudniillik, mekkora marha voltam, hogy pont EZ nem hozott lázba), de annyi mondanivalóm van, hogy a galéria pörgetésére később buzdítanám az olvasókat. Azt talán érdemes az elején leszögezni, hogy a tesztelt modell a legmagasabb felszereltséggel, GT kiadásban érkezett, így értelemszerűen lehet “fapadosabbá” is tenni az autót… már aki nem szereti a burgundi bőrülést – ízlések és pofonok ugyebár.

Bár kollégák szerint nem sokat változott a facelift után az 508, azért összességében mégis upgradelt egyet a Peugeot. Ugyan a szelénszürke fényezést ellestem már másik modellen, a tesztautó Okenite fehér színben jött – lehet mondani, hogy unalmas, és egy Skoda Octavian valószínűleg az is lenne, de nem az 508-on. Az új logó, a vékonyított macskakarmos LED mátrix fényszórók, na és ahogy a hűtőrácson “darabjaira esik szét” a kocsi orra, nem csak hangzatos marketing szöveg, de tényleg tekintélyparancsolóvá teszi az autót. Belsőre igazán vezérigazgatós lett, ami lehet, hülyén hangzik, de tény és való: a kényelmi funkciók ilyen kombinációjával csak ezt lehet rá mondani, illetve azt, hogy nagyvonalú.

Egy alapvetően maszkulin és rideg belső teret sikerült a részletekkel annyira feldobni, hogy még a finom női szív is megdobban tőle, hát még az autós újságíróké. A fa kinézetű, de valójában műanyag borítás a zongoralakk gyűlölőinek minden bizonnyal mennyei manna, persze ilyen szinten nem is illik már ujjlenyomatokat hagyni a műszerfalon. Ha az 5008 vérét már szívtuk e tekintetben, akkor itt is tehetünk egy gyors kitérőt a középkonzolra: i-Cockpit ide vagy oda, itt az anyósülésen helyet foglalónak tényleg nincs nyúlka-piszka, hiszen jóformán hermetikusan van elzárva a vezető tőle.

Nyilván ez kevesebb mozgásteret hagy egy nagyobb méretekkel versenyzőnek, de számomra inkább adott egy stabil érzést vezetés közben, arról nem is beszélve, hogy az első könyöklőn a (kis)táskám mellett még a könyököm is elfér. Az infotainment szerintem ebben a modellben működött a legjobban, a 10” HD érintőképernyő és a visszatérő billenőkapcsolók között könnyen lehetett eligazodni. A belső tér sztárja pedig egyértelműen a már emlegetett burgundi (Sellier vörös) bőrülés, ami fűthető és egyben masszázs funkcióval ellátott – a fejtámlába nyomott Peugeot logó és a csodás napfénytető egyértelműen a luxusérzetünket szolgálja.

Az nyilvánvaló a felsorolásból, hogy egy gyönyörű darab a megújult 508, de adja magát a kérdés, hogy mennyire praktikus? A méretek és fogyasztás mátrixában egyértelmű, hogy ismét a nagyvonalú jelző illik rá, sajnos mindkét vonatkozásban. 4750 mm hosszú, 1859 mm széles és 1403 mm magasságával mindenképp a kényelmes dimenzióba kerül, a hátsó üléseken pedig hárman is kényelmesen elücsörögnek. A teszt hete pont beleesett a fesztivál szezonba, így kevésbé vezérigazgatós körülmények között is kipróbálhattuk az 508-at: jelentem, 3 gátlástalanul pakoló nő és egy hadseregre is elegendő LIDL bevásárlás is jól megfért egymás mellett a 487 literes csomagtartóban.

A mátrix másik mércéje felé haladva rendbe kell tenni pár dolgot. A jelenleg még zöld rendszámos plug-in hybrid eleve megosztó, hát még egy ilyen adottságú autónál. Nem hazudok, a már említett LIDL kör és a kocsi leadása volt a két alkalom, amikor feltöltöttem az autót, hiszen bármennyire is jól működik az 1.6-os PureTech benzinmotor és 11.6 kWh akksi kombó, nem volt szívem nem kihasználni a 225 lóerőt. Autópályán szó szerint simult az aszfaltra, szépen vette a kanyarokat, dinamikusan és gördülékenyen dolgozott a 8 sebességes automata sebváltó, az úthibákat alig lehetett érezni. És mindezért 9 liter körül kért enni – vállalható, én azt mondom. Az elektromosan megtehető ígéret 64 km-re szólt – ez a nyári dögmelegben inkább 45, de ezért nem érheti kritika az autót. Szűk 2 óra alatt feltölt és hibrid üzemmódban jót tesz a fogyasztásnak, plusz 2 évig még ingyen parkol.

Lehet viccelődni azon, hogy ezért a céges autóért “jól megdolgoztak” a cégvezető beosztottjai, de azt hiszem, ennél jóval több kell. Példának okáért a cégvezető jó ízlése, hogy 27 millióval a zsebében a Peugeot felé forduljon a feje, és nem a már elcsépelt egyen céges autók felé. Bizonyára a megfelelő kapcsolatokkal lejjebb tornázható a modell ára, és akkor máris őszintébb mosollyal koccintanak a beosztottak a céges karácsonyi bulin.

Tóth Anna Lili