2020. Szeptember 28. | Vencel
Előző

Ménes a múzeumban...

Következő

Velencei premierek...

Magányos (184) lovas

A Mazda kétajtós erőgépe jelen pillanatban a legsikeresebb kompromisszum a puritán roadster és a kényelmes luxus sportkupé között.

 

Vannak nagyobbak, erősebbek, de a fent említett egyensúly mindig a közvetlen sportautózás kárára tolódik el. Az ember lényegében az aszfalton ül, a kocsival együtt fekszik bele a kanyarokba, a gyorsulás közvetlenül árad szét a zsigereiben. Kiváltságosnak éreztem magam a Balaton partján nyáron tobzódó csili-vili nyitott tetősök között, mert az MX-5 nem kínál se többet, se kevesebbet, mint a színtiszta vezetés élményt. Nem ciki belőle kiszállni, nem utálják az embert, hanem elismerő pillantásokkal jutalmazzák a kifinomult ízlését.

Nem véletlenül, hiszen a Takumi példány rendkívül ízléses konfigurációt is jelent egyben, gyöngyház fehér fényezése, odabenn az ugyancsak fehér műanyagok és a bordó Nappa bőr, a fekete műanyagok összessége elegáns, egyedi és komoly hatást kelt. A fekete keménytetővel pedig telitalálat.

 

Tesztalanyunk a típushoz valaha volt legerősebb benzinmotorral, Android Auto / Apple Carplay támogatással és néhány apró frissítéssel érkezett szerkesztőségünkbe, ahonnan azonnal indultunk a fotózás helyszínére, a Balaton-felvidékre, azon belül is a Kaáli Intézet alapítójának otthonában létrehozott egyedülálló autó-motor múzeumba, melyet hamarosan az Elite-ben is bemutatunk.

 

A megjelenésünk így mindenképp egyedire és karakteresre sikeredett, főképp a 2015-ös modellváltásnak köszönhetően. Ekkortól ugyanis a kis roadster is magára öltötte a Mazda legfrissebb, és kétségkívül minden modell esetében látványos formanyelvét. Karakteres élek, vonalak, szúrós tekintet jellemző a mindössze 1045 kilós tesztalanyunkra, amely nem a vászontetős, hanem a „targa tetős” variáns. A japánok a targa jellegű megoldással tulajdonképpen fixálták a C-oszlopokat, és az azokat összekötő elemet – noha érdekes módon a tető eltüntetésekor a hátsó szélvédő is elbújik, csupán egy átlátszó plexit hagyva mögöttünk. Zárt tetővel akár egy vérbeli kupé is lehetne az MX-5, ez pedig kifejezetten jól áll neki – de nyitott tetővel sem lehet panaszunk. Ezen kívül egyébként elöl és hátul mindenben megegyezik a vászontetős kivitellel az RF, így a hangsúlyos domborításokkal ellátott, hosszú motorháztetejét, a lapos felépítését és a kis méretek ellenére is izmos kiállását is megőrizte az autó.

 

Az utastérben a már említett színek mellett a sportosság és a szűkösség az úr, a komfortot egyedül a sofőr és utasa mérete, tömege szabja meg. A tesztautóban egyébként minden extra helyet kapott, noha az MX-5-ben nem igazán érdekel senkit az egyébként átlagos teljesítményt nyújtó érintőképernyős multimédiás rendszer és annak kapcsolódási képességei (Android, Apple), vagy éppen az ülések fejtámláiban is jelenlévő Bose hangrendszer – noha ezen a téren sem nyújt rossz teljesítményt az autó. Az anyagminőségre és az összeszerelésre egyébként semmilyen panaszunk nem lehet. Annál fontosabb a jó fogású kormány, a kiválóan támasztó – sőt, termetesebb utasok számára már-már szűkös –  sportülések vagy a rövidke, a volántól kevesebb mint egy arasznyira lévő bőr váltógomb.

 

A tervezők kifejezetten fontosnak tartották, hogy a kemény tetőt működtető elektromotor semmilyen szempontból ne okozzon gondot, és ezt sikerült is megvalósítaniuk. A csomagtartó mindössze 3 literrel lett kisebb – persze már a 130 literes érték sem volt nagy, de így is korrekt ez az eredmény. A praktikummal ezt leszámítva nincs nagyobb gond, noha nem is dúskálunk tárolókban. Az ajtózseb és a kesztyűtartó nem létező fogalom, egyedül a két ülés közötti, zárható tároló, valamint a középkonzol aljában egy telefonnak helyet adó tálca szolgálja ki igényeinket.

 

A nyitás-zárás műveletet menetközben 10 km/h-s sebességig lehet végrehajtani, tehát jobb álló helyzetben elintézni. Az RF verzió előnyei leginkább persze a csukott tetős használatnál jönnek elő: az utastér valamivel csendesebb, így már kiegyensúlyozottan van jelen a szél-, a gördülési és a motorzaj. Az MX-5 így sem halk, de halkabb autópályán, miközben a teljes éves használatnál kevesebb dolog miatt kell aggódnunk. Nyitva más a helyzet. Sokan azt gondolhatnák, hogy a hátulról is zártabb kabin jobban megóv minket a huzattól, azonban sajnos ez nem így van, lenyitott tetővel legalább olyan erős a huzat és a szélzaj, mint a hagyományos variáns esetében.

 

Tesztalanyunk motorházteteje alá is a frissített kétliteres, négyhengeres SKYACTIV-G benzinmotor került, amely a modell történetének legerősebb szívómotorja. Hangban ezúttal sincs csalódás: kissé érces hangot, visszadurrogások nélkül szól hozzánk a kipufogó, azonban gázelvételkor hallható és érezhető morgással válik igazán jellegzetessé az MX-5 harsonája. A 6,6-os százas sprint sportautós szintet jelent, mindenféle túlzás – és kompromisszum - nélkül.

Normál, úrvezetős használat esetén is hű társ az MX-5: a puha futómű okán nincs pattogás, és a sportautós jelleg ellenére a fogyasztás is barátinak mondható: az autópályával és rövid, gyors szakaszokkal tűzdelt tesztúton átlagosan 7,5 literben állapodott meg.

Tóth Gábor Ákos

 

Előző

Ménes a múzeumban...

Következő

Velencei premierek...

Kövess minket!