2020. November 27. | Virgil
Előző

Férfiklimax: mitosz vagy valóság?...

Következő

Tippek az őszi fáradtság ellen...

Enni vagy nem enni, ez itt a kérdés...?!

Az egész fejlett világot érintő probléma a testképzavar, de ugyan miről is van szó, meddig egészséges az elfogadás és hogyan szerkesszünk darázsderekat Instagramra?

 

A dundi kis Willendorfi Vénusz nőalakja a Bécsi Természettudományi Múzeumban már csak riszpektből van megtűrve? Netán Mona Lisa kerekded pofija, a súlyos jóllakott óvodás arckifejezéssel is csak kolonc a Louvre-ben? Nap mint nap emberek ezrei csodálják ezeket a híres nőalakokat, mégis amint a látogatók otthon a fürdőszobatükör elé állnak,belekezdenek az önmarcangolásba: kibuggyan a háj a bugyi mentén, összeérnek a combok, az ajkak bezzeg ehhez képest vékonyak, mint két kilapított zsemle. Apropó, zsemle! Már megint lecsúszott az az átkozott „fornetti”„reggelire, aztán edzeni meg ugye kinek van ideje munka mellett…? Az instán csak és kizárólag tökéletes fenekek és fogak jönnek fel, ezek után kinek lesz kedve saját maga hibáihoz és valós önmagához?

 

Szerintem túl ismerősek ezek a problémák a mai társadalom nagy részének, akik, ugye nem nyertek a genetikai lottón. Ugyan nem nevezném ezt világot alapjaiban megrengető dilemmának, hiszen még mindig több, mint 600 millió (!) éhező emberről beszélünk globálisan. Sierra Leone-ban valószínűleg egy esetleges Ebola járvány kialakulása kritikusabb, mint a csípő körmérete, mégis mi itt csücsülünk a világ jobbik felén, és itt ez a „hatalmas”, általunk generált probléma.

 

Valószínűleg nem mondunk újat, de a történelem ismétli önmagát. Akár a politikai nézetek vagy társadalmi krízisek, az elfogadott testkép és szépség fogalma is állandó körforgásban van. Az ókor ideálja a kövérkés, túlzottan is jóltáplált testalkatvolt. Az ok pedig ordít a gyakorlatiasságtól: a meki és tömegtermelés nélküli világban nagy testsúly azt jelentette, hogy jólétben él az illető, hiszen láthatóan van bőven mit ennie! Ez a tendencia egészen a reneszánsz korig megmaradt, az Erzsébet-kortól viszont megfigyelhető egy lassú, de biztos változás.

 

Kezdetekben a fehér bőr volt a sláger – ami indikálta az előkelő származást, hiszen a földeken dolgozóknak napbarnított bőre volt – majd a Viktoriánus-korban betört a köztudatba az „áhított gebeség” fogalma. Minél kecsesebb és vékonyabb, ezáltal törékenyebb és gyengébb volt egy nő, annál inkább volt népszerű a férfiak köreiben. Természetesen a két világháború bizarr módon  rásegített erre a jelenségre, amit aztán sietve próbáltak ellensúlyozni a hölgyek. Az indok? Nem is kell magyarázni: csak a történelem körbeért a kezdetekhez. A 40-es években Marilyn Monroe szexszimbólummá válása valamelyest ismét a plus size felé billentette a mérleget, de mostanában megint más az elvárás. Vagy mégsem?

 

Szerintem mások nevében is mondhatjuk, hogy az egészséges női test „elhivatottjai” vagyunk, feleslegesen kényszeríteni önmagunkat megvonásra, természetellenes és sok negatív következménnyel is jár.  Így sok testépítő, élsportoló, emellett keményen diétázó nő >– egészen pontosan a százalékuk – akár évekre is elveszítheti a menstruációs ciklusát a hormonháztartása felborulása miatt. Persze a világért se beszélnénk az elit sportolók ellen, hiszen emberfeletti teljesítményt nyújtanak, úgyhogy itt az ellenpélda: a túlsúly hátulütői. Hivatalosan a 30 feletti BMI index számít elhízottnak (összehasonlításképp 25-ig tart a normál tartomány, 30-ig a túlsúlyos), viszont léteznek égetőbb problémák ennél a számnál.

 

Helytálló a kijelentés, miszerint mindenki úgy érezze jól magát a bőrében, ahogy van, viszont az egészségtelen túlsúlyt helytelen propagálni, pláne a diabetesz és a szív-és érrendszeri problémák teljes tudatában. Természetesen üdítő látni egyes nagy divatházak bemutatóin kissé túlsúlyos lányokat is felvonulni, hiszen legalább ugyanolyan szépek és kívánatosak, mint a 10 kilóval könnyebb társaik. És igen, az üzleti érdekek nyomnak a legsúlyosabban a latban.

 

A téma boncolgatása príma lehetőség az önismeretre, hiszen a kínálatot mi magunk alakítjuk, az interneten egyik percről a másikra világméretű trendek jönnek-mennek hihetetlen gyorsan. Az online felületeknek azonban bizonyítottan több káros hatása van, mint pozitív, bármennyire is szeretnénk az utóbbiban hinni. Így a végső kérdés adja magát: hogyan maradjunk józanok önmagunkkal kapcsolatban ebben az összevisszaságban?

 

Az észosztás szándéka nélkül csak annyit mondhatunk :nekünk nőknek – de ha már itt tartunk a férfiaknak is! – saját magunkkal szembeni kötelezettsége az önmagunkkal való megbékélés, hiszen egyetlen test adatott nekünk az egész életünkre, így saját érdekünk ennek a megszeretése. És nem arról beszélek, hogy minden napot egy „önelfogadós” idézettel kell indítani a fészbúkon, vagy a tükör előtt babusgatni a nagynak ítélt orrunkat – ezeknek a valós értéke, valljuk be, vajmi kevés.

 

A „kirakat” hozzáállás felülvizsgálata (ahol minden szép és jó és hibátlan) az igazi kihívás, és 2020-ban, amikor jószerivel neten többet láttunk más embereket, mint élőben, még inkább embert próbáló feladat lett. Valószínűsíthető, hogy az internetes valóság a valóditól olyan messze távolodott, hogy ilyen irracionális mércékhez igazodni emberileg nem lehetséges, és nem is szükséges a boldog élethez, bármennyire is az ellenkező látszik igaznak.

Itt is érvényes a régi igazság:törekedjünk az egyensúlyra! Egy vidéki wellness hétvége svédasztalos reggelijei után visszatérve a városba egy kis kocogás a Szigeten még jól is fog esni, de egy pohár bor egy fárasztó nap után az irodában sem jelenti a világ végét. A lényeg, hogy ami személy szerint mindenkinek megfelel, azt az utat járja, még ha nem is annyira könnyű arra rálelni. A világ trendjeihez igazodni pedig teljesen felesleges; két hét múlva már úgyis más lesz a divat.

Tóth Lili

Előző

Férfiklimax: mitosz vagy valóság?...

Következő

Tippek az őszi fáradtság ellen...

Kövess minket!