2020. Október 29. | Nárcisz
Előző

100 Tagú cigányzenekar –35 éves Jub...

Következő

Halott Pénz 15...

Végszavak a túléléshez

Az élet nagy dolgairól könnyedén – talán ebben lehetne összefoglalni a Végszó üzenetét. De mondhatnánk azt is: Ne vedd félvállról az érzelmeket ebben a bolond világban. „A színház éppen olyan, mint az élet – csak jobbak a fények!” – mondja a szórakoztató és elgondolkodtató vígjátékban Edward DuPre, a hetvenes színházi legenda, és pontosan erről szól Michael McKeever színműve, amelyben nem a színház tart tükröt az életnek, hanem az élet a színháznak. Ezt a világot elég jól ismeri a szerző, aki sokat díjazott színész, rendező is, számos művét játsszák szerte a világban – Amerikától Európán át Ausztráliáig.

 

Edward, Mallory és Christian – egy család, három generáció, két és fél színész. Edward már mindent eljátszott. Egyszer még színpadra lépne saját lányával, Malloryvel, a Broadway-sztárral, aki éppen azt fontolgatja, vissza kellene vonulnia, a zeniten abbahagynia. A színészdinasztia harmadik tagja Mallory fia, Christian, az egykori gyerekszínész, akit végül nem vonzott a színház, sem a film, és a kulisszához csak a családi házban kerül a legközelebb anyja személyi titkáraként.

 

Voltaképpen egy család sorstörténete a Végszó – szellemes színházi helyzetek, „végszavak” közé téve öröklött generációs kérdéseket, kételyeket, az elődök hibáit, az utódok győzelmeit. Vajon úgy élünk, úgy szeretünk, úgy gondolkodunk, ahogyan az ősök? Persze egy olyan családban, ahol a színház az első, ahol a vitriolos megjegyzés előbbre való, mint az őszinte szó, ahol soha senki nem érezheti magát érzelmi biztonságban, nem könnyű boldognak lenni.

Michael McKeever darabjának szereplői harcolnak egymással, a véleményekkel, a kritikákkal, az intrikákkal, de főként az érzelmekért, a szeretetért küzdenek, hogy végre megtudják egymástól: szüksége van-e még rájuk a családnak. Aztán a valós életből hirtelen belekerülünk a Lear király közepébe…

 

Szereplők: Györgyi Anna, Gálvölgyi János, Csiby Gergely, Bajor Lili, Kovács Máté e.h.

Rendező: Dicső Dániel

 

Megkérdeztük a főszereplőket is, hogy érzik magukat a produkcióban:

 

Gálvölgyi János: Az ember a pálya elején még azt gondolja, húsz év múlva már olyan rutinja lesz, hogy csak úgy beröppen a színpadra. Nem így van. A röppenéshez mindig komoly felkészülés kell.

 

Györgyi Anna: A családi viszonyok, akár az egymásra figyelés hiánya, a szeretetvágyak, a domináns anya és az árnyékába szorított gyereke, egy papa, aki elmulasztott törődni a lányával, miközben azért szereti őt, és ebben a családban voltaképp mindenki szereti a másikat, csak „felülviselkedik” a szeretetet – mindezek talán ismerős helyzetek lehetnek sokaknak. De mert itt egy színészdinasztiáról van szó, sarkított az egész poénokkal, szellemes végszavakkal, nagy játszmákkal. Imádjuk játszani a darabot.

 

Csiby Gergely: Szerintem a darab kulcsszava, vagyis az igazi „végszó” – az a szeretet. Erre vár mindenki. Nem is gondoljuk sokszor, milyen nehéz erről beszélni. Az előadás végén elgondolkodik a néző, mikor mondta utoljára a másiknak, hogy szereti, mikor éreztette vele legutóbb. Valahogy ezt soha nem kellene elfelejtenünk.

 

Helyszín és időpont: Rózsavölgyi Szalon, következő előadások január 21., 28. , 30. , 31., február 11., 12., 14.

Előző

100 Tagú cigányzenekar –35 éves Jub...

Következő

Halott Pénz 15...

Kövess minket!