2:22 (egy kísértettörténet)

Az idei WhatsOnStage Awards-on a legjobb darab díját elnyerő 2:22 (egy kísértettörténet) hazai ősbemutatóját a budapesti Centrál Színházban, Puskás Tamás rendezésében tartották meg.

 

Az angol Danny Robins misztikus thrillere csodálatos mese, döbbenetes csattanóval. Az előadás miközben jelenünk gondjairól beszél, elsősorban a szeretet nélkülözhetetlenségére hívja fel a figyelmet. Martinovics Dorina, Ágoston Katalin, Lengyel Tamás és Mészáros András alakításában egy asztrofizikus, egy pszichiáter, egy tanárnő és egy hidegburkoló különös estéjének lehetnek tanúi a nézők. A lélegzetelállítóan izgalmas és látványos előadásban titkokra derül fény és szellemekkel lehet (vagy nem lehet) találkozni.

 

Jenny biztos benne, hogy új házukban minden éjjel 2 óra 22 perckor kísértet jár, de asztrofizikus férje, Sam hallani sem akar erről. Így csúnya veszekedésbe torkollik a szülés utáni első vendégség, ahol a férfi pszichológus barátnője Lauren és új párja Ben a meghívottak. Vajon tényleg léteznek szellemek? Hiedelmek és tudomány ütközik, de van valami ijesztő a levegőben és egyre furcsább dolgok történnek! Jenny azt követeli, maradjanak ébren 2:22-ig, hogy kiderüljön az igazság...

 

SZEREPLŐK A DARABRÓL

Lengyel Tamás: „Nekem az tetszik ebben a darabban, hogy a racionalitás szemben áll a spiritualitással. Az én karakterem – egy asztrofizikus – képviseli a sziklaszilárd racionalitást, miközben képtelen megmagyarázni azt, hogy valójában honnan jövünk.”

 

Martinovics Dorina: „Igazi kísértettörténet rajongó vagyok! Amikor Puskás Tamás megmutatta a 2:22-t ugráltam örömömben, hogy a kedvenc műfajomat végre színházban is élvezhetem. Hogy ez a darab ráadásul mèg szellemek nélkül is tökéletesen működne, csak hab a tortán.

 

Ágoston Katalin: Az általa megformált pszichiátert így jellemzi: „Nagyon nehéz lelkiállapotú páciensekkel foglalkozik. Sikeres a munkájában. Saját gondjait viszont mesterien teszi láthatatlanná a környezete előtt. Talán önmaga előtt is. Csak sajnos azok ettől még léteznek…“

 

Mészáros András: „A szeretetről, a jól vagy épp rosszul szeretésről szól ez a darab; a hit és a tudomány összefeszüléséről, amiben, ha nem figyelünk egymásra, és fontosabb az igazunk a másiknál, egyedül maradunk. Miközben valami közeledik…”

 

RENDEZŐ A DARABRÓL

Puskás Tamás: „A darab – ahogy a címe is sejteti - a jelen problémáiról beszél, a szeretet nélkülözhetetlenségéről szól. Korunk technológiája, mint a hangrobbanás, lehagyta a vele élő embert. Megfordult a világ. Az előző generációk bölcsességére mintha már nem lenne szükség. Az apa kérdezi a fiát, hogyan kell a minket körülvevő gépeket működtetni. Ilyen még nem volt az emberiség történetében. Gyökértelenek vagyunk és hitevesztettek. Az ember ma magányosabb, mint valaha volt. Meghódíthatjuk a Marsot, de ha a szeretet nem melegíti az életünk, minden győzelmünk hiábavaló. Pál apostolt idézve: „ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint zengő érc vagy pengő cimbalom”

 

Szereplők: Martinovics Dorina, Ágoston Katalin, Lengyel Tamás és Mészáros András

Közreműködők: fordítás – Puskás Samu és Puskás Dávid, jelmeztervező – Matis Edit, díszlettervező –Bagossy Levente, zene – Puskás Dávid fényterv – Friedrich Gergely

Rendező: Puskás Tamás

 

Helyszín és időpont: Centrál Szinház, legközelebbi előadások: 2023. január 1l., január 20., január 25., január 31.

Fotó: Centrál Színház/Sárosi Zoltán