2021. Szeptember 16. | Edit
Előző

Markovits Rodion: Szibériai garnizon...

Következő

Nnedi Okorafor: Akata boszorkány...

Szabó Zoltán Attila: K.Ö.R

A Tabló után, amely bestseller lett, s amely Szabó Zoltán Attila portréinterjúit tartalmazza az elmúlt két évtizedből, most a szerző új kötete is napvilágot látott.

 

 „Ez a könyv nem hagyományos színészkönyv. A megfelelés kényszere nélkül íródott, s leginkább egy negyedszázados barátság tükrében, őszintén mesél 50 és fél esztendőről” – olvasható a kiadvány fülszövegében.

 

Kálloy Molnár Péter (KMP) és Szabó Zoltán Attila (SZZA), a riportalany és a kérdező, a színművész és az író, újságíró olykor szerepet cserélnek, a kötet hangvétele kávéházi társalgást idéz; a megszokott paneleket kerülő, vállaltan játékos, élvezetes olvasmány. Kálloy élettörténete egy mélyérzésű bohóc története, aki Mezőcsátról indult – Debrecen érintésével – a világot jelentő deszkákra. A könyv KMP sorsán keresztül egy generáció sajátos történetét, életérzését is bemutatja. Őszinte, szépirodalmi értékű munka, melyből az Opus irodalmi folyóirat (2021/1) közölt elsőként hosszabb passzust.

 

Kálloy Molnár Péter, aki a Beugróval, az Üvegtigrissel vagy éppen a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Rövidítve) előadásával mind a közönség, mind a szakma részéről megbecsülést szerzett, régi barátjának, alkotótársának a kudarcairól is szókimondóan nyilatkozik. A Vígszínházban eltöltött évekről így beszél:

Marton László, a Vígszínház igazgatója azt mondta: két olyan színész van Magyarországon, akik, ha csak belépnek a színpadra, a nézők máris velük éreznek, semmit sem kell játszaniuk, mert olyan erős jelenlétük van. Az egyik a Szarvas Jóska, a másik én… De amint hivatalosan leszerződtem, jöttek a gondok. Egyetlen labdát se kaptam! Zenés darabokban főszerepek sorát ígérték, de ezekből semmi sem valósult meg. A padlásban megfordultam, ennyi. Ott is, mint Robinson, a gép, aki nem énekel, de cserébe nem is látszik. Egy dobozba voltam bezárva három órán keresztül. Egy év múlva megjelent a Staccato című verseskötetem, melyet itt a dobozban, a szünetekben írtam. Egy kritikus szerint a versek a bezártságról szóltak… Hát csoda?

 

A Beugró sikerére is figyelemre méltó magyarázattal szolgál Kálloy:

„Tulajdonképpen ez a produkció az összes társadalmi csoportot lefedi; mindenkihez szól, a szituációk ismerősek, bárki számára átélhetők, de ha a siker titkát keresem, van itt még valami. Szerintem kulcsfontosságú, hogy Novák Peti kivételével, az alapcsapatból mindenki vidéki, vagy vidéken töltötte el a gyermekkora nagy részét. Rudolf sokáig Vácon élt. Győző nyírségi. Lia a Mátra környékéről származik. Én Borsodból. Egyikünk se kapta könnyen a sikert. Egyikünk sem lehetett biztos abban, hogy ezen a rögös pályán majd odaér, ahol most tart. Én Mezőcsáton, ha éppen nem a pöttyöst rúgtam, álmodoztam, fantáziáltam. Anélkül, hogy tudatosult volna bennem, milyen pálya felé tartok, elképzelt helyzetekbe éltem bele magamat, megfigyeltem a körülöttem élőket, majd utánoztam őket; voltak emberek, akiknek a jellegzetes viselkedését, gesztusait kiértékeltem, megfejteni próbáltam. Úgy is fogalmazhatok, hogy én, és a többiek is, egyre csak gyűjtögettük az élményanyagot, mintha mindig a Beugróra készültünk volna.”

 

– RS –

 

Mintha a Beugró különkiadását látnánk: Kálloy Molnár Péter nyomdai jelenete a Törzsasztal Web Tv-ben ITT

 

 

Előző

Markovits Rodion: Szibériai garnizon...

Következő

Nnedi Okorafor: Akata boszorkány...

Kövess minket!