2020. Szeptember 28. | Vencel
Előző

Légrádi Gergely: Nélkülem – Nélk...

Következő

Háy János: A cégvezető...

Eszterhai Katalin: Csillag lettél

Eszterhai Katalin új könyve negyvenkét, édesanyjához írt levelet tartalmaz. Negyvenkét levelet, amelyet a szerző sosem küldött el, hiszen már nem volt kinek és hová küldenie.

Egyfajta emlékkönyv ez, színek, ízek, hangok és mozdulatok emlékkönyve, amely arra vállalkozik, hogy kisimítsa anya és lánya lelkén támadt gyűrődéseket, ráncokat, hogy az életen innen és azon túl is megbékélést és kiengesztelődést találjanak. A Csillag lettél arra tanít, hogy sosem késő egymáshoz fordulni, és elmondani azt, amit még el kell mondani. Sosincs túl késő a szeretethez.

 

 „Tizenöt éve már, hogy édesanyám életének kereke körbefordult, a vég és kezdet összeért. (…) Hogy mindkettőnk lelke megnyugodjon, hogy tisztán lássuk azt, hogy nincs más bilincs rajtunk, mint az, amit önmagunk rakunk fel magunkra, leveleket írok neki, pontosan negyvenkét napra szólót, útravalóul, mert a régi halottaskönyvek szerint ennyi idő kell ahhoz, hogy anyám lelke és én, az e világi lánya, a vélt és valós sérelmeket jóvátegyük, hogy ne érezzük azok terhét, hogy megnyugodjunk, és hogy legyen időnk ahhoz, hogy valamennyiből gyönyörű emléket alkossunk.

 

Aki olvassa a leveleimet a legszemélyesebb élményeimhez, érzéseimhez, legmélyebb titkaimhoz jut, beleláthatnak anyámmal való kapcsolatomba, amely hol diadalmasan újjongó, hol fájdalmasan zokogó volt. Könyvem nem más, mint az élet átélésének gyönyörűsége, olyan, mint egy mozgóképes utazás múlt és jelen között… szavakkal megfestett képek és szavakkal komponált zene…amelyek hol elvisznek a gyerekkorba, hol visszahoznak a jelenbe...suttognak, megsiratnak, simogatnak, kiszűrődik belőlük az öröm, benne van az életszeretetem és a lelkem. Az élettöredékek, gondolatok egymásba kapaszkodva képeznek egy egészet. Aki kézbe veszi a könyvemet és elolvassa a leveleimet, nem velem azonosul, hanem az emlékeimmel, a titkaimmal, amelyek lehetnek akár közösek is..” – Eszterhai Katalin

 

 

Előző

Légrádi Gergely: Nélkülem – Nélk...

Következő

Háy János: A cégvezető...

Kövess minket!