Reigl Judit 100/Reigl Judit és a Második párizsi iskola

A centenáriumi év eseményeinek megkoronázásaként – jelentőségét, komplexitását és méretét tekintve – a budapesti Műcsarnok kínálja a világhírű festőművész hét évtiz-edes alkotói életútjának legátfogóbb bemutatóját.

A Műcsarnok a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával együttműködve nagyszabású centenáriumi kiállítással tiszteleg a világhírű festőművész, Reigl Judit életműve előtt. A bemutatásra kerülő, több mint 80 Reigl Judit festmény mellett a Második párizsi iskola olyan kiemelkedő alkotóinak művei szerepelnek a tárlaton, mint Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex.

Reigl Judit 1923. május 1-jén született Kapuváron. 1945-ben végezte el tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1946-48 között a Római Magyar Akadémia ösztön-díjasaként bejárta egész Olaszországot. 1950-ben Párizsba emigrált, ahol a következő években szürrealista munkáival sikert sikerre halmozott. A párizsi szürrealisták akkori kiállítóhelyén, a Galerie à l'Étoile scellée-ben 1954-ben rendezett első önálló kiállításán figuratív és absztrakt műveket is bemutatott. André Breton egy neki írt levélben így méltatta a művészt: „Ön olyan eszköztárral rendelkezik, amely lenyűgöz engem, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas dol-gokra képes.”

Reigl a szürrealizmustól indulva, a totális automatikus írást létrehozva, a gesztusfestészeten át a teljes absztrakcióig jutott. Életművének korszakai egymásra épülve, sokszor egymást átfedve, szorosan összefüggenek. Találkozása a háború utáni Párizsban a kortárs művészettel, különösen Max Ernst, André Masson és Roberto Matta munkásságával arra ösztönözte, hogy bővítse alko-tói eszköztárát: kaparta, dörzsölte vásznait, egymáshoz préselte és lenyomatolta őket.

A Műcsarnok kiállítása a római ösztöndíjas évek alatt készült, eddig múzeumban nem látott művekkel indul. Az alkotói korszakok között kiemelt számban mutatják be a Robbanás sorozatot (1955–1957), melynek darabjainál ipari festékpor és lenolaj keverékét dobta a vászonra, és a festékhalmokat egy hajlított függönyrúddal, olykor machetével kente szét. A Dominancia-központ (1958–1959), a Tömbírás (1959–1965) sorozatok a gesztusfestés folyamatának fizikalitását terjesztették ki. A Guano sorozatban (1958–1965) megjelenik a nyomhagyás, a rétegzés, amint a festőnő átdolgozta és újrahasznosította korábbi vásznait, melyekkel műter-mének padlóját védte. A Tömbírás egyik vásznán Reigl egy emberi torzó megjelenésére lett figyelmes. A vászonra dobott festék sűrű rétegeiből árnyékként előbukkanó antropomorf formák vele maradtak mindvégig, és Ember című sorozatának (1966–1972) fő motívumaivá váltak. A Folyamat (1973–1985) sorozatban érdeklődése ismét a gesztus tér- és idődimenziója felé fordult. Az 1980-as évek második felében visszatért az emberi alakhoz, kitartóan folytatta a testek és a terek vizsgálatát (Bejárat-Kijárat, 1986–1988; Szemben, 1988–1990; New York 2001. szeptember 11., 2001–2002).

A kiállítás utolsó szekciójában az alkotó papírra készített gesztusai szerepelnek. Reigl Judit még 90 éves korában is alkotott. (2020. augusztus 6-án hunyt el.) A párizsi művészeti közeget és a szemléletmódbeli rokonságot a Második párizsi iskola magyar származású, illetve francia képviselőinek néhány festménye idézi meg. A Második párizsi iskola vagy Nouvelle École de Paris nem egy művészeti iskola, hanem egy helyhez és egy adott időszakhoz kapcsolódó művészeti csoportosulás összefoglaló neve. A hely Párizs, a korszak 1945 és 1965 közé esik, amikor a második világháborút követő években a városban több mint 350, nonfiguratív műveket alkotó művész élt és dolgozott. A kiállítás ezen részében Bíró Antal, Braun Vera, Fiedler Ferenc, Hantai Simon, Kallós Pál, Kolozsváry Zsigmond, Anton Prinner, Rozsda Endre, Szóbel Géza, Vajtó Ágota, Jean Dubuffet, Hans Hartung, Jean-Paul Riopelle és Jean Degottex műveit mutatjuk be.

Reigl Judit alkotásai a kezdetektől erős párhuzamot mutattak a vezető kortárs francia és amerikai művészek műveivel. 1964-ben ugyanazokkal a festőművészekkel szerepelt csoportos bemutatkozáson a Solomon R. Guggenheim Múzeumban, mint 2022-ben a Shape of Freedom, International Abstraction after 1945 című kiállításon a potsdami Barberini Múzeumban és a Ways of Freedom című tárlaton a bécsi Albertina Modernben, illetve jelenleg a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA).

A Műcsarnokban látható Reigl Judit 100  ̶  Reigl Judit és a Második párizsi iskola című grandiózus tárlatra – ugyanúgy, mint az említett kiállításokra – műveket kölcsönzött a világhírű svájci megagyűjtő és mecénás, Jean Claude Gandur (Fondation Gandur pour l’Art, Genf). E meghatározó magángyűjteménybe Makláry Kálmán műkereskedő közreműködésével kerültek Reigl Judit festmények.

Reigl Judit alkotásait a Műcsarnok impozáns termeiben 2005-ben a Kálmán Makláry Fine Arts Galériával közösen megrendezett első hazai életmű-kiállítása után kezdték el újra értékelni. Ezt követően a festőművész ismertsége viharos gyorsasággal ívelt fel. Művei a legjelentősebb magán- és közgyűjtemények egyéni és csoportos tárlatain ugyanúgy szerepelnek, mint az állandó kiállításaikon, többek között a New Yorki-i Metropolitan Múzeumban (MET), a Modern Művészetek Múzeumában (MoMA), a Guggenheim Múzeumban, a párizsi Pompidou Központban és a londoni Tate Modernben.

A Műcsarnokban közel 1700 négyzetméteren megvalósuló tárlat számos különlegességet kínál a látogatóknak: eddig lappangó műveket, jelentős külföldi gyűjteményből kölcsönzött alkotásokat, valamint Magyarországon még nem szerepelt festményeket. A kiállítást kétnyelvű katalógus kíséri, melyben három tanulmány elemzi Reigl Judit munkásságát.

A bevezetőben Szegő György a Párizsi iskola (a két világháború közt Párizsba emigrált művészek) és a Második párizsi iskola kapcsolatát vizsgálja, a névadás indító okait, a művészek szemléletbeli rokonságát a huszadik századi történelem tükrében. Berecz Ágnes New Yorkban élő művészettörténész esszéje a Reigl-életmű alkotói látásmódjának formálódását és alkotástechnikai módszereit elemzi. Makláry Kálmán tanulmánya a Második párizsi iskola magyar származású művészeinek hátteret adó párizsi galériás közeg szerepét elemzi, valamint a New York-i iskola (amerikai absztrakt expresszionisták) hatását.

Helyszín és időpont: Műcsarnok, megtekinthető: 2024.január 28-ig.