2019. Május 22. | Júlia, Rita
Előző

Adni jó – Keresztes Ildikó...

Következő

Anyuka lettem – Ullmann Mónika, szín...

Anyuka lettem – Tunyogi Bernadett, színésznő-énekesnő

Tunyogi Bernadett és kislánya, Maja

Májusban ünnepeljük az anyák napját és a gyereknapot, így adott volt, hogy A hónap témája rovatban anyákat kérdezzünk a gyermekvállalással kapcsolatban. Ezen a héten Tunyogi Bernadett színésznő-énekesnő  osztja meg önökkel az anyasággal kapcsolatos gondolatait, érzéseit.

 

- Megérezte a terhessége alatt kisbabája nemét? Ha igen, mennyire jött be az érzése? 

 

- Mielőtt teherbe estem, meg voltam győződve, hogy nekem biztos fiam lesz. Én olyan fiús anyukának gondoltam magam. De elég korán megmondták, hogy lányom lesz, és mivel nem volt igazán fontos a gyerek neme, csak az, hogy egészséges legyen, nagyon örültem neki.Egyébként a lányom „megmondta” mi legyen a neve. A névmutató könyvet még ki sem nyitottam, amikor volt egy álmom. Egy kislány után kiabáltam a játszótéren, hogy - Maja…gyere Kicsim…!  - Az arcát nem láttam, de amikor felébredtem emlékeztem az álmomra, és meglett a név. Meggyőződésem hogy súgott nekem! Illik is hozzá nagyon!

 

- Le tudja írni az a percet, amikor először gyermeke szemébe nézett? 

 

- Amikor megszületett a kisbabám és a mellkasomra fektették, picit nyitogatta a szemét. Az a pillanat felejthetetlen! Az embert hirtelen elöntik az érzések. Az öröm, a meghatottság, a megkönnyebbülés, és rögtön a féltés! Egyébként a terhességem alatt is nagyon sokat kommunikáltam vele, beszéltem hozzá stb. Úgy gondoltam, hogy ő már ugyanúgy velem van - csak még bent lakik-, és igényli a törődésem.

 

- Az anyaság hogyan és mennyire változtatta meg az életét, mennyire alakította át a fontossági sorrendet? 

 

- Természetes, hogy egy gyermek születése megváltoztatja a család életét. De ez csakis pozitívan értendő! Érzelmileg, emberileg még gazdagabb és teljesebb lesz az ember. Ő vagy ők lesznek az elsők, mindig utána jön a többi. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szülőknek fel kell adni az individuumukat. Én soha nem éreztem „akadálynak” a kislányom!

 

- A gyerek megszületése változtatott-e az édesanyjával való kapcsolatán? 

 

- Anyukámmal mindig remek kapcsolatom volt. Ez az unokái megszületésével (mert testvéreimnek is születtek gyermekei), csak még szorosabb lett.  A testvéreimmel, a szüleimmel (sajnos már csak anyuval), nagyon összetartó család vagyunk. Sok mindent megértek azóta anyu viselkedéséből, visszamenőleg a gyerekkoromra is, és nagyon büszke vagyok rá. Csodás édesanyám van!

 

- Nehezen tudta összeegyeztetni a munkáját és a gyerek körüli teendőket? 

 

- Az én munkám pont fordított időbeosztással jár, mint más foglalkozások. Délelőtt próbák stb., de ez még könnyen kivitelezhető. A  munkaidőm fél 6-kor kezdődik igazán, amikor mások hazaérnek, vacsorát főznek a családnak, tanulnak a gyerekkel… Nekünk este 7-órától kell koncentráltan a toppon lenni. 10-órakor végzek, mire hazaérek ... Szóval éjfél körül kerülök ágyba, ha vidéken van előadásom éjjel 1-2 órakor. De ugyanúgy, mint minden anyuka, én is kelek reggel negyed 7-kor, csinálom az uzsonnát, és viszem reggel 8-ra Maját a suliba, bármilyen keveset aludtam.  Mit is mondjak… nem könnyű, de minden kolléganőm, akinek családja van, így csinálja!

 

- Volt-e határozott elképzelése a gyerekneveléssel kapcsolatban, ha igen, mennyire tudta betartani?

 

 - Mikor megtudtam, hogy szülő leszek, én is elképzeltem, hogyan és milyen nevelési elvek szerint fogom nevelni a gyermekem. Az alapokat, a fontos erkölcsi mutatókat természetesen sikerült betartanom és ragaszkodom hozzájuk. A többi pedig: „ahogy azt a Móriczka elképzeli”!!

 

- Ön milyen szülőnek tartja magát? Engedékeny, kényeztető, következetes, szigorú, vagy mindezek egyvelege?

 

 - A gyermek egyénisége, természete, az életkörülmények  mind nagyban befolyásolják a nevelési stratégiát. Nálam is így van. Nem mondanám magam nagyon szigorú anyának. Tényleg a gyereknevelés az egyik legnehezebb dolog a világon. Szépen nehéz!

 

- Melyeket az ön számára a legfontosabb szempontok, amelyeket mindig és minden körülmények között érvényesít a gyermeknevelésben? 

- A lányommal különleges a viszonyunk. Összekapaszkodva vesszük hol jól, hol rosszabbul az élet akadályait. Mindezt úgy, hogy megmaradjon gyereknek, ne vegye fel idő előtt a „felnőtt” terheket.  Vannak konfliktusaink, de mindig tanulunk belőle, és még szorosabbá válik az eddig kialakított kötelék. Egyébként számunkra teljesen természetes, hogy mi vagyunk egymásnak a legfontosabbak a világon. 

 

- Hozta már ki úgy gyermeke a sodrából, hogy azt mondja, na, most már elég, „agyoncsapom”?

 

- Egyszer egy idős hölgy rokon azt mondta, hogy nem is igazi anyuka az, aki nem akarta legalább egyszer már agyoncsapni a gyerekét! Nevettem rajta, de most már tudom, hogy nagyon igaz. Van az a pont, és akkor kell nagyon higgadtnak lenni. Meg kell tanulni szép lassan 10-ig számolni! Nem mindig sikerül, de szerintem ez természetes. Sokat beszélgetünk, megbeszélünk dolgokat. A legfontosabb elvem a szeretet! Ha az megvan, akkor úgy hiszem, mindent lehet. 

 

– Egyszer eljön az idő, amikor a gyermek kirepül a nagyvilágba. Lehet ez egy kis lépes, mint az óvoda, az iskola, de elérkezik az is, amikor elköltözik a családi fészekből és önálló életbe kezd. Ön hogyan élte meg ezt az időszakot?

 

- Számomra a legnagyobb „megrázkódtatás” az iskolakezdés volt. Azt valahogy nehezen viseltem. Éreztem, hogy a kis pici lányomból, a kisbabámból mostantól megállíthatatlanul nagylány lesz. Ez az élet rendje, és büszke vagyok a már 12 éves szép nagylányomra, de ez akkor is megviselt egy kicsit. Nekem nehezebb volt az elszakadás, Maja remekül vette és veszi most is az akadályokat. Nagyon természetes, ösztönös teremtés. Nem is tudom, és nem is akarom nélküle elképzelni az életem!

Előző

Adni jó – Keresztes Ildikó...

Következő

Anyuka lettem – Ullmann Mónika, szín...

Kövess minket!